Tortilla torta.

Tortillát készítettem a minap megrendelésre, és maradt ki néhány tortilla lapom. Elgondolkoztam, milyen különlegességet tudok csinálni belőlük? Magyarázkodnom kell, mert sokan azt hiszik, hogy tortillagyárat üzemeltetek, és nagy mennyiségű tortilla készítése után kerülöm el az adót! 
Szó nincs róla! Szeretjük a mexikói konyhát, és mivel kapcsolatba kerültem egy Öko oldallal, ahol rám merték bízni a gasztro rovat szerkesztését, igyekszek megfelelni a kívánalmaknak. A cél a tortilla volt, és becsülettel megfeleltem a kihívásnak. Mire ez az írásom megjelenik, valószínű, már cikkem is olvasható, így ide is posztolom. (kis türelmet) Sütöttem tehát tortilla lapokat lisztből, vízből, olajból, csipet sóval. Nem is gondoltam, hogy ennyire egyszerű! A cél teljesült, többféle ehető! alkotást fotóztam, amiket el is pusztítottunk, de maradt még néhány tortilla lap. Úgy gondoltam, amolyan csúsztatott palacsinta módján, csinálok belőlük tortát. 
Az ötletet tett követte, és jöttek a lapok sorban, különféle rétegekkel.

Az alap egy natúr lap volt, amire párolt zöldségeket terítettem, kb 1 cm vastagon. Ezek hagyma, fokhagyma, sárgarépa, zöldbab, és paprikacsíkok voltak.
Új lap, gombás, paradicsomos, csilis ízesítéssel.
Ismét egy tortilla, amin sós vízben megfőzött csirkecomb csíkok mutogatták bájaikat.
A tetejét lezártam egy újabb natúr tortillával, és itt követtem el az egyetlen szinte jelentéktelen hibát! Voltak apró méretbeli különbségek az általam készített lapocskák közt, és én minél szebbet szerettem volna alkotni. Tetejére rátettem egy tálat, amit körbevágva igyekeztem kiküszöbölni az egyenetlenségeket.

Sikerült, de ha ezt az elején megtettem volna, lényegesen könnyebben boldogultam volna! Figyelem! Ha véletlenül hozzákezdenétek, első lépésetek az legyen, hogy körbeszabjátok a lapokat! Akkor nem jártok úgy mint én. Ez nem volt akkora szarvashiba, hogy ne tudtam volna befejezni művemet, és ne örültem volna maradéktalanul a művemnek, ami nem volt akkora grandiózus, mint a pisai ferde tower, de ehető volt, ráadásul finom.
Azt még nem írtam le, hogy a felső réteg kapott egy joghurtos, zöld fűszeres kenceficét, amit joghurtból, snidlingből, olíva olajból, sóból, borsból, és újhagymából kutyultam.
Mint már említettem, nem ez volt a fő mű, de ha ilyenek az utózöngék, felvillanyozódik az ember fia, akár több napra is!
Mind a tortilla tekercsek, valamennyi hozzájuk kapcsolható étel, és a guacamole is isteni lett.
Érdemes élni, és alkotni!

Azért, ha már itt vagyok megmutatom azt is, mit csináltam még ugyanezen a napon. Imádok dicsekedni!